A szklerózis multiplex olyan krónikus betegség, amely visszafordíthatatlan szövetkárosodást okoz az emberi szervezetben. Világszerte – a becslések szerint – 2,3 millió embert érint. A gyulladás a központi idegrendszert érinti, ezáltal károsodnak az idegsejtek. A betegség tünetei egyre súlyosbodnak, a betegek a szervezet különböző területein jelentkező problémákkal küzdenek.
Tünetei nagyon változatosak, gyakori a fájdalom, az izomgörcs, a fáradtság, a gyulladás és a depresszió. Ezek a tünetek gyakran csökkent fizikai aktivitáshoz vezetnek, negatívan befolyásolják a funkcionális mobilitást, és káros hatással vannak a betegek életminőségére. Noha az utóbbi években jelentős előrelépés történt a betegséget módosító terápiában, hiszen sok szklerózis multiplex betegségben szenvedő ember alternatív és kiegészítő kezelési lehetőségeket keres, mint például a kannabisz.
A kannabisz növény számos biológiailag aktív vegyszert tartalmaz, köztük ~ 60 kannabinoidot (3). A kannabidiol (CBD) és az tetrahidrokannabinol (THC) jellemzően a kannabisz legkoncentráltabb kémiai alkotóelemei, és úgy gondolják, hogy ezek elsősorban terápiás haszonnal járnak. Bizonyítékok vannak arra, hogy a CBD számos jótékony farmakológiai hatással rendelkezik (4, 5). Gyulladásgátló, antioxidáns, hányásellenes, antipszichotikus és neuroprotektív. Ezen kívül a pszichomotoros és a pszichológiai funkciókat nem befolyásolja negatívan.
A kutatások már igazolták, hogy a CBD az endokannabinoid rendszerre hatva befolyásolja az idegrendszer működését, csökkentheti a gyulladásokat, így a szklerózis multiplex kezelésében is hatékony segítség lehet. A kannabinoidok szerepet játszanak a gyulladások csökkentésében és segítenek abban, hogy az immunrendszer túlműködése – ami adott esetben ezt a súlyos betegséget okozhatja – visszaálljon a normális szintre. Ezen kívül fokozhatják az új agysejtek termelődését is. A CBD antioxidáns, így felveszi a harcot a betegséggel, megvédi a sejteket a gyulladásos folyamatokkal és a visszafordíthatatlan szövetkárosodástól.
A tünetek enyhítése is fontos a betegség súlyosbodásának megakadályozása mellett. A CBD enyhítheti a fájdalmat, nyugtató, görcsoldó hatása lehet, ezáltal elviselhetőbbé teszi ezt az életminőség csökkenésével járó komoly betegséget.
A szklerózis multiplexes betegek gyakran szenvednek emésztési panaszoktól is. Mivel az immunsejtek 70 %-a található a bélrendszerben, a kannabinoidok sikeresen kapcsolódhatnak az immunsejtekhez és így az emésztési problémákban is enyhülést hozhatnak.
A súlyos betegségek gyakran járnak alvásproblémákkal, így ennél a betegségnél is jellemező tünet az alvászavar. A kannabisz olaj segíti az alvást, megfelelő adagolásnál támogatja a mélyalvást, ami nagy hatással lehet a jobb közérzetre és a betegség szinten tartásában. A sok esetben megjelenő depressziót oldja, a betegség okozta szorongást lényegesen csökkenti. A kannabisz csökkenti a vényköteles gyógyszerek, különösen a gyógyszerészeti opiodok, a benzodiazepinek és az antidepresszánsok használatát.
Az opioidok alkalmazásának gyakori mellékhatásai közé tartozik a fizikai függőség, szédülés, szedálás, émelygés, hányás, tolerancia, székrekedés és légzésdepresszió. A fizikai függőség és a függőség olyan klinikai aggodalmak, amelyek megakadályozhatják a pontos felírást és viszont a nem megfelelő fájdalomkezelést. A hagyományos benzodiazepinek alvászavarokkal és anterográd amnéziával járnak. A hosszú távú benzodiazepineknek, például a diazepam vagy a flurazepám további mellékhatása az álmosság és a „másnaposság”. Az antidepresszánsok sokféle kellemetlen mellékhatást okozhatnak, beleértve émelygést, fáradtságot és álmosságot, homályos látást, szédülést és szorongást. Nyilvánvaló, hogy ezek a gyógyszerek késleltetik vagy akár megakadályozzák a sikeres fizikai rehabilitációt.
Adagolása egyénileg különböző és a gyógyszerek hatásait befolyásolhatja, ezért a kezelőorvossal való konzultáció a CBD olaj fogyasztását illetően mindenképpen indokolt. Súlyos gyógyszerkölcsönhatásokat nem figyeltek meg a CBD-t és más gyógyszereket kombinálva.
Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5874292/